1997-ben nekivágtam a nagyvilágnak. Először egy óceánjáró luxushajón takarítottam. Nem volt éppen álmaim hivatása, de gyönyörű helyeken jártam, sok új barátot szereztem. Megtanultam milyen a valódi fizikai munka, heti 7 napot dolgozni 8 hónapon át szabadnap nélkül.... De megérte.
'99-ben egy új hajós céghez felvételiztem. 15 nappal a hajó indulása előtt két barátnőmmel kiutaztunk megnézni New York-ot, és Mexikót. Utolsó pillanatban szóltak, hogy ne repüljünk Miamiba, csúszik a hajó indulása pár hetet. A pénzünk elfogyott, hazajönni nem tudtunk, így nekiestünk a munkakeresésnek. 2 hónap múlva hívtak, hogy mehetünk a hajóra, de addigra munkánk, lakásunk lett, azóta is tartó barátságok alakultak. Jól éreztem magam, ezért maradtam. Egy étteremben dolgoztam, ami egyben szórakozóhely is volt, 6 hónap múlva jöttem haza először 2 hétre „látogatóba.
Nem értettem miért nincsenek ezen a gyönyörű helyen magyar turisták. 
Utána jártam, és elvállaltam több magyar utazási iroda helyi képviseletét (délelőtt túravezetés- délután és este étterem). Következő évben alapítottam egy saját utazási irodát kint. Allergiás köhögő-rohamok miatt ott kellett hagynom az éttermet, totál kétségbeestem. Szerettem volna maradni, így egyre több időt szántam a partnerirodákra, és csináltam egy információs weboldalt ajánlatok nélkül Cancunról, csak azért, hogy segítsek azoknak akik jönnének. Bejött. Heti 5-6 utas helyett heti 25-40 utas jött a téli hónapokban, sőt 2006 végétől közvetlen charterjárat is közlekedett Budapest – Cancun között a szezonban. A nyarakat pedig itthon töltöttem.
Az irodát azóta értékesítettem, de jelenleg is működik.
